Jobb család, jobb iskola, vág a közepébe a Die Presse tárcaírója, Regina Pöll az osztrák iskoalügyről szóló cikkében. S bár némileg tompítható az él azzal, hogy Ausztria OECD összehasonlításban is jól áll a szegénység elleni küzdelem és a munkalehetőségek területén, a képzés és oktatás tekintetében még mindig a pénz és a származás dönt.

Ausztria szociálisan igazságos ország, ám nem minden területen, így főképpen az oktatási szegmensben nagy a nemzetközi lemaradás. A középfokú iskolákban és egyetemeken szinte csak azok járnak, akik maguk is „jó családból” származnak, állítja Pöll. A toleranciára és pozitív megkülönböztetésre oly büszke Ausztriában különös fájdalommal hathatnak ezek a kritikus szavak. Hogy mindez ne legyen elég, Pöll még egy OECD rangsorral is tetézi a bajt, ahol a 31 ország közül Ausztria csupán a 24-ik helyen áll, az oktatási esélyegyenlőség tekintetében többek között olyan országok társaságában mint Luxemburg (- mely hasonlóan Ausztriához szintén a tolerancia kiemelt exportőre), Szlovákia vagy épp Törökország.

Hogy semmiképp nem dőljön bele a sétabotjába az egyszeri tiroli parasztember, a szerző gyorsan árnyalja a képet, így a társadalmi igazságosság tekintetében már a kilencedik helyen áll nyugati szomszédunk, bár félő, hogy ebbe nem számolták bele a határra telepítendő szemétégetőket és a különböző Rába menti bőrgyárakat.

Persze, ha levetjük elavult és provinciális közép-európai szemellenzőket látnunk kell, hogy Ausztria jó pozíciókkal rendelkezik a szegénység elleni küzdelemben, a munkalehetőségek és a generációk közötti igazságosság terén. Nincs is e téren vita. Annál érdekesebbek a hazánkban is nagy port kavart és közoktatásunkban komoly pánikot okozó PISA vizsgálatok eredményei. Ausztria egészét tekintve nem is lenne probléma, ám különösen a bevándorló gyermekek esetén hatalmas a lemaradás, mint az olvasás, mind a számolás, mint a természettudományok megértése területén. Az eleve hátrányból induló migránsok jelentik szinte kivétel nélkül a képzés veszteseit.

Mindeközben a három nagy politikai erő továbbra sem képes konszenzusra jutni az oktatás legalább középfokú terveiben, így a Szociáldemokraták és Zöldek az integrált oktatási modell, és a különböző fokú differenciálatlan osztályokban, az Osztrák Néppárt pedig a „belső differenciálódás” mellett teszi le voksát.

Akárhogy is történik egy biztos. Ha a helyzet nem is annyira elszomorító mint Németországban, a bevándorlók legutolsó hullámaiban itt is csak alig, vagy épp egyáltalán nincs meg az asszimilálódás utáni vágy. És erről nem csak Ausztria tehet. Az egyetlen kérdés már csak az Ausztria számára, vajon elegendő-e csupán magukban keresni a hibát, és újabb euró milliókat fordítani a felzárkóztatásra, vagy átértékelésre szorul-e az egész integrációpolitikájuk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.